Én és egyéb más események

A Frienc FC ellen volt a következő edzőmérkőzésünk. Nagyon vártam, hiszen az előző, 8 gólos vereség után itt szorosabb eredményt vártam.

Sajnos a forgatókönyv kísértetiesen hasonló volt az előző egymás elleni eredményünkhöz. Vezettünk 2-3 góllal az elején, majd a Frienc FC fokozatosan vette át a vezetést és végül húzott el tőlünk egyre nagyobb arányban. Ráadásul csatárjaink közül egy sem szerzett gólt, mindössze Szarka János jutott el egy fejjel szerzett kapufáig.

White Sharks - Frienc FC 8-16

Felállás:
Kardos Krisztián - BONTOVICS ANDRÁS 3, MOLNÁR SÁNDOR 1 - VÉPI ANDRÁS 4 - Szabó Csaba. Csere: Szarka János.

Bár a vereség mértéke azonos az utóbbi mérkőzésével és most kevesebb jó teljesítményt nyújtó játékos volt, a mutatott játékban már fejlődést tudtunk elkönyvelni. Elsősorban a csapatjátékunk lett jobb. Ráadsul míg a múltkor ez a probléma nem jelentkezett, most sajnos inkább a fizikai fáradság jelei mutatkoztak, a legutolsó 10 percben sajnos már a fenekükön vették játékosaink a levegőt, ezért kaptunk főleg a végén sok elkerülhető gólt (a múltkor ezek inkább nem odafigyelésből, illetve helyezkedési hibákból születtek). Ezen kívül azt sem árt figyelembe venni, hogy míg legutóbb csak vészkapussal, most pedig igazi kapussal állt ki a Frienc FC ellenünk és ellenünk tért vissza a csapatba Pallos István (rögtön 2 góllal), Kézsmárki Péter (ő 1-gyel) és mutatkozott be a jól játszó irányító Hassan Cherrati.

Csakhogy ami egyre inkább aggasztó kezd lenni, az a csatárjaim gólszegénysége. Ilyen kicsi pályán bűn, ha egy csatár egyszer sem talál be 20-30 perc alatt, márpedig most ez történt mindkettő esetben. Lassan ott tartunk, hogy 1 jó poszt sem marad a csapatban, mindenki csak ellesz a pályán. Sajnos a történet itt nem ért véget.

Események és következmények a súlyos vereség után

A dolog nem maradt el következmény nélkül, ám még annál is durvább helyzetek teremtődtek, mint amire vártam. Vegyük hát sorra az eseményeket!

Először az egyébként a mérkőzésen pályára nem lépő, de csapatunkban 38-szor szereplő (és ezzel ebben a mutatóban jelenleg örökranglista-3.) alapító tagunk, Toldi Tibor jelezte, hogy csapatunkban nem kíván többet pályára lépni. Igaz, Tibikénél nem az eredmény volt a fő ok - ugyanis szó szerint átnyergelt a kerékpársportra, ráadásul versenyszerűen fogja csinálni, így a focinak a további életében nincs helye, legalábbis egyelőre. Természetesen visszavonulása nem végleges, csak ideiglenes, ámde jó kérdés, hogy az átmeneti időszak hány hónapba vagy évbe fog beletelni.

Következő játékosunk, aki jelezte, hogy nem kíván többet pályára lépni a csapatban Szarka János. Jani döntése viszont több mint meglepő, hiszen az idei szezonban és összességében is a legtöbbször lépett pályára a csapatban, ráadásul szerzett góljai alapján a góllövők idei ranglistájának 5., örökranglistájának pedig 3. helyén áll. Ő ugyanúgy alapító tag, akárcsak a mi Tibikénk, de arra nem vennék mérget, hogy Jani esetében hosszabb távú döntésről van szó, inkább arról, hogy szükséges erőt merítenie a további folytatáshoz.

A két kieső játékossal eldőlt, hogy a csapat lényegében megszűnt. Vagyis hogy még pontosabban fogalmazzak, haldoklik. Ugyanis így egyre kevesebb az a játékos, akit rá lehetne beszélni egy-egy focira. Talán Vépi András és Molnár Sanyika még a jelenlegi tagok közül, akik szinte bármikor rávehetők egy jó focira, de 3 fővel sajnos sehol nem léphetünk pályára. Így olybá' tűnik, hogy a nyárig csapatunk igencsak kis valószínűséggel fog további mérkőzéseket játszani.