Idén tavasszal a korábban a Szolnoki MÁV-ban pályára lépő Szalai Botond a városi kispályás harmadosztályában szereplő Total Sport játékosa lett. A játékos elmondta, furcsa volt számára a nagypályáról átszokni a kispályára. Hogy megértsük, miért nehéz átszokni, készítek egy összeállítást, mi a különbség a kispálya és a nagypálya között.
Pályaméret
Mindkét pálya esetén létezik minimális, maximális, illetve szabványos méret. A nagypálya esetén a minimális méret 90×45 m, a maximális pedig 120×80. A FIFA-szabvány szerinti pályaméret 110×68 m. A kispályás minimális méret 30×15 m, a maximális 80×40. A FIFA-szabványos pályaméret 40×20 m. Ez tehát azt jelenti, hogy a legnagyobb megengedett méretű kispálya is 10 m-rel rövidebb és a 5 m-rel keskenyebb a legkisebb, de még elfogadható nagypályánál.
Emberek száma, cserelehetőség
Kispályán létezik 4+1-es, illetve 5+1-es felállási lehetőség (nagyritkán 6+1-gyel is játszanak, de az már csak a nagyobb pályán jellemző). A nevezett maximális cserelétszám 7-9 fő, de a cserék száma korlátlan (olyannyira, hogy egy játékost többször lehet le-, illetve becserélni). Ezzel szemben nagypályán a cserepadon maximum 5-7 fő szerepelhet és csak 3 alkalommal lehet cserélni. Nagypályán legalább 7 fő szükségeltetik ahhoz, hogy a játékvezető elindítsa a mérkőzést, kispályán 4; mindkét esetben legalább 1 kapus szükségeltetik hozzá.
Játékidő
Az alap játékidő nagypályán 2×45 perc (hosszabbítás előfordulhat, de ettől tekintsünk el). Kispályán etéren igen tág az intervallum, 10 és 60 perc között szokott lenni a játékidő, sőt van hogy még térfélcsere sincs.
Kiállítás
Nagypályán a napnál is világosabb, ha kiállítás történik: a játékvezető felmutatja a piros lapot (amennyiben az nincs nála, akkor mutatja, hogy a játékos hagyja el a játékteret), és onnantól kezdve a kiállított játékos nem léphet pályára, sőt a helyére sem mehet be senki, a csapat ezáltal eggyel kevesebb emberrel kénytelen folytatni a játékot. Kispályán ennél több „árnyalat” létezik: 2 perces, 5 perces és végleges kiállítás (kb. mint a hokiban). 2 perces kisebb súlyú, de már kiállítást érő szabálytalanságok esetén fordul elő (pl. labdaelrúgás sípszó után, sorozatos becsúszás, pontrúgáskor szabálytalan helyezkedés, stb.). Az 5 percet érő szabálytalanságok már súlyosabbak, ilyen pl. a szándékos kezezés, a lábat érő becsúszás vagy súlyosan sportszerűtlen viselkedés. Végleges kiállítást olyan esetben alkalmaznak, ami a nagypályán is pirosat ér, pl. játékvezető súlyos megsértése, ellenfelet megpróbálja leköpni, megütni, megrúgni, lekönyökölni, gólhelyzetben kitörő játékost szándékosan gáncsolja, súlyos sérülést okoz, stb. Kiállítás esetén viszont annyi különbség van, hogy a kiállított játékos helyére bejöhet egy másik, méghozzá 2 vagy 5 perc elteltével, tehát emberhátrányt nem szenved ettől a csapat, hacsak a kiállított játékos helyére nincs, aki bejöjjön.
Büntetőterület
Nagypályán a kapusnak az 5-ös területén belülről kell elvégezni a kirúgást, és a 16-os területén belül foghatja meg a labdát. A kapus a saját 5-ösén belül védett, azaz nem támadható. Mindkét terület téglalap alakú. Ezzel szemben kispályán a büntetőterület oldalt íves és csak a kapuval szemben
Konklúzió
Ennyi különbséget igen nehéz megszokni. Bár a rövid játékidő kedvez a volt nagypályásoknak, hiszen kondícionálisan biztosan bírják az iramot, a pályaméret és a kevesebb ember, valamint a becsúszás tiltása nehézzé teszi a kispályához való szokást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.