Én és egyéb más események

Amint megírtam már korábban, egy eléggé szomorú és dühítő esemény történt velem, és két csapattársammal, Szarka Jánossal és Toldi Tiborral. Az eset nem akármilyen.

Előre szólok, hogy mivel nem szeretnék jogi vitákat (feljelentés, bíróságra járás, stb.) és további ellentéteket szítani, ezért a történetben a szereplőknek (rajtunk kívül) csak a vezetéknevének az első betűje, valamint a keresztneve jelenik meg. Továbbá a bajnokságnak a nevét, amiben szerepel a csapat, sem szeretném leírni, a futballcsapatnak a nevére is majd csak utalások lesznek.

Szóval a futballcsapat nevének meghatározása: Vitézek, angolul. [Igen, aki nem tudja, hogy mi, az veheti elő a szótárat! :-)] A "Vitézek" csapat egy újonnan induló, tavaszi bajnokságban vesz részt a Tiszaligetben általában pénteki napokon. Ez a gárda akkor, amikor hozzájuk jelentkeztünk, 4 mérkőzésen volt túl, és mindegyiket elveszítette, de egyet jogosulatlan játékszerepeltetés miatt megóvott, amit a szervezők helyben hagytak, így a zöldasztalnál egy győzelmet sikerült aratniuk.

Ekkor érkeztünk ugyebár mi hozzájuk. Már a csapatbakerülés sem volt egy sétagalopp. Úgy volt elvileg, hogy semmi akadálya annak, hogy a csapatba léphessünk, ám F. András, a szervező egyik ismerőse mondta, hogy ez nem így működik; már a 2. fordulónál le kell adni a végleges névlistát. Így elviekben mi nem léphetnénk pályára, de mondta, hogy kérdezzük meg H. Flóriánt, a szervezőt, hogy engedélyt ad-e esetleg. Ő azt mondta, hogy engedélyt ad, de csak akkor, ha a csapatkapitány is rábólint. Mivel a csapatkapitány nem volt akkor ott, ezért a helyettesének kellett döntenie. Szerencsére a helyettes, A. Dávid melletünk döntött.

A mérkőzésen én voltam a kapus, Toldi Tibor többnyire hátul játszott, Szarka János előrejátékban volt hasznos. Mindnyájan elegendő mennyiségű percet játszottunk, sőt én végig védtem, Janinak meg több gólhelyzete is akadt, igaz, a kapuba nem tudott betalálni. Én 13 gólt kaptam, abból 3 potya volt ugyan, de a csapat ilyen kevés gólt azelőtt egyszer sem kapott (mindegyik mérkőzésen legalább 18-at); tehát elmondhatjuk azt, hogy egyértelműen javult a csapat játéka azzal, hogy a csapathoz érkeztünk.

De sajnos nem mindenki gondolta ezt így...

Mentünk a következő héten is a csapathoz, ahol - nem tudjuk, miért - rossz szájízzel fogadtak néhányan. De akkor még nem tudtuk, hogy mi az igazi bajuk. A mérkőzésen is a gyakorlásoknál is néha tettek érdekes megjegyzéseket, néhányan klikkesedtek.

A mérkőzést a 2. leggyengébb csapat ellen vívták a "Vitézek". Az ellenfél csapatánál látszott, hogy van nem 1-2 ember, aki nem abszolút nem tud focizni. Ennek ellenére a "Vitézek" 8:1-re kaptak ki tőlük. De ami még dühítőbb, hogy nem jutottunk elegendő játéklehetőséghez: Én hiába voltam múlt héten végig pályán, most egy percet se kaptam; Jani is csak 10 percet kapott, míg Tibike csak az utolsó 3 percre állhatott be. Pedig Tibikével még javult a védekezés is, de akkor már beállt a végeredmény. Pedig 6:0-s állásnál már esély sem volt az egyenlítésre, tehát akkor elvileg miért ne játszahattam volna? Ezt sosem tudom megérteni.

Másnap játszottunk a szandai teremtornán, és hazaérve látom 3 "Vitéz", K. András, G. Kristóf és M. Bence beszélgetését. A beszélgetésben G. Kristóf az alábbiakat írta: "Szerintem ne jöjjetek, egy páran azt mondták, hogy nem voltatok túl jók!" Még a barátja, M. Bence is helyeselte ezt a beírást. Erre beírjuk, hogy akkor többet nem jövünk, és még volt merszük azt válaszolni rá, hogy "Kösz".

Ez elég szemét és érthetetlen húzás volt a csapatkapitánytól. Szemét, mert nem állt a szemünk elé és úgy mondta el, hanem az interneten közölte, de még ott se velünk, hanem a haverjával. És érthetetlen, mert velünk jobb lett a csapat, hiszen azért nem mindegy, hogy egy csapat 13 vagy pedig 18+ gólt kap mérkőzésenként (mindkettő súlyos vereség, de azért 5 meccs után nem mindegy, hogy a kapott gólok száma 90 vagy 65).

Volt egy játékos, a korábban említett A. Dávid, aki kiállt mellettünk, és azt mondta, hogy menjünk a következő meccsre is, akár utálnak bennünket a csapaton belül, akár nem. Mi örültünk a dolognak, de elutasítottuk a lehetőséget, mondván, annak nincs értelme, hogy veszekedjünk egy ilyen dolgon esetleg, no meg játéklehetőséget így se nagyon kapnánk. Tehát maradt a csapatnélküliség továbbra is.